Bangkok

Megérkeztünk. Elég sokkoló volt a kiszállás. 34 fok, izzadás, 60 százalékos páratartalom, szmog. Rohadás, és finom fűszerek keveréke a levegőben, jobbkormányos autók, időzavar. Na de mire magunkhoz tértünk, már egy buszon ültünk és összeismerkedtünk egy német sráccal és a barátnőjével, és rögtön megmutatták a legkedvezőbb árfekvésű szállást, ahol ők is laktak.

Az első két nap eléggé azt se tudtuk, hogy hol vagyunk a jetlag miatt. Na de okosan kigondoltuk, hogy ááá kibírjuk ezt itt nagyvárosban, megnézzük, és majd később megyünk tovább. Elég fullasztó volt, legközelebb kicsit másképp csináljuk. Na de feltaláltuk magunkat, rögtön az elején belemerültünk az utcai-evés ivás világába, kipróbáltunk sokféle ételt, és csodával határos módon nem lett semmi bajunk.  Próbáltunk vásárolni dolgokat, mert úgy gondoltuk, hogy itt majd persze minden olcsó lesz… Hát ez nem teljesen jött be, vagy rosszul keresgéltünk, de cipőt, táskát, „JÓ MINŐSÉGBEN” annyira nem tudtunk találni. Megnéztünk egy nagy plázát is, na itt lehetett találni túracuccokat csillió pénzért, de nem olcsón. Na de megérte elmenni egy ilyen helyre is, mert kaptunk egy tippet, hogy menjünk el Chinatown-ba, és nézzük meg a kínai újévi össznépi banzájt. Útra is keltünk, és egy teljesen új világba csöppentünk. Rendkívül érdekes élmény volt: NAGYON sok ember kevés helyen; táncoló kutyasárkány; eszméletlen sokféle és furcsa kaja; itt ittuk a legfinomabb kókusztejet; láttunk lefolytarcú nénit, aki nem ezzel a különleges tehetségével kereste a kenyerét, hanem árulta a cuccait (riszpekt); több százméternyi arany ékszer bolt halálra unt alkalmazottakkal ; 100Ft-os kard, kés és boxerbolt; millió lampion és zászló a fejünk felet (plusz bűz, meleg, pára, jetlag)… egy kicsit sok volt mindez a második napon. Kimenekültünk a kisutcácskákba, ahol összeismerkedtünk egy rendkívül szimpatikus kínai buddhista thai szerzetessel. Folytatva utunkat a bangkoki éjszakába, a putris, üres utcákon át, végül egy újabb bazársorhoz jutottunk, ahol ettük tücsköt-bogarat, majd teljesen zöldfülűként, engedtük magunkat lehúzni, és egy túk-túkkal hazafurikáztunk.

Másnap pihi, pislogás, majd kezdtük kapiskálni, hogy innen el kell húzni minél előbb, mert ez kicsit túl sok lesz nekünk. Másnap kitaláltuk, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal: cuccolás a vasútállomásra és városnézés egyben hajóról, de jó is lesz. Hát nem. A nehéz hátizsák, ember-, pacsuli- és húgyszag, tömegnyomor a roskadásig megtömött személyszállító hajón, nem jó párosítás. A legjobb az volt az egészben, amikor leszálltunk, és pár száz méter séta után, Bangkok gépházában találtuk magunkat. Több utcányi szerelőműhely, fogaskerekek, csapágyak, szétszedett motorok, és végre, nem a turizmusból élő emberek, és mivel a munkásembernek jó koszt kell, itt ettük a legfinomabb sült csirkét. Jó volt bekukkantani a színfalak mögé, és látni egy kicsit az igazi bangkoki életből. Végül felszálltunk az Ayuthayába tartó vonatra. Az azóta is fennálló megfigyelésünk a thai vonatokra: vagy késnek, vagy nem jönnek időben.

Kattints a slideshow-ra a nagyobb képekért. 

(A galériában van pár későbbi helyszín is, nemsokára jön hozzá a sztori is.)